Nagy Ferenc Galéria

Nagy Ferenc fafaragó művész életművének hagyatéka.

„Nagy Ferenc varázslatos művészetében egy magyar ember és magyar művész annak ad formát, amit számára az otthon, a haza, a hit, a mindennapi küzdelmek jelentenek.”

Mádl Ferenc

Nagy Ferenc

Nagy Ferenc műveiből még életében, 1983-ban nyílt állandó kiállítás Tabon, majd 1999-től – a hagyatéki anyaggal gazdagodva -, kibővített és felújított épületben várja látogatóit a Nagy Ferenc Galéria. A művész 1920-ban született, katonaideje alatt kezdett fafaragással foglalkozni. 1954-től nyugdíjazásáig a Népművészek Szövetségének alkotóközösségéhez tartozott. Autodidakta művészként, szülőföldje és lakóhelye, Somogy hagyományaiból indult – munkássága a fafaragás szinte minden műfaját felöleli -, hogy azután erős szobrászi érzékét kamatoztatva eljusson a népművészet és a szobrászat találkozásáig, a nagy léptékű domborművekig és figurális alkotásokig. Az 1998-ban bekövetkezett halála után egy évvel, 1999-ben a város a hagyatéki anyaggal gazdagítva nyitotta meg újra a földszinti termekkel kibővített és felújított Nagy Ferenc Galériát.

Nagy Ferenc fafaragó népművész 1920-1998

Nagy Ferenc 1920. október 5-én született Tabon. Szülei nincstelen uradalmi cselédek voltak. A család szegénysége meggátolta, hogy mesterséget tanuljon, ezért hat elemit végzett. 1941-ben behívták Hajmáskérre katonának. Itt kezdett unalmában faragni. Katonatársai élelmet kínáltak szobrocskáiért, amelyektől már akkor vonakodott megválni. 1946 augusztusában egy hadifogságból érkezett haza. Vásárokra, búcsúkra vitte tárgyait kevés anyagi sikerrel. Valójában akkor lett belőle hivatásos népművész, amikor az Állami Háziipari Részvénytársaság folyamatosan megrendelte munkáit. A Képzőművészeti Főiskola nagy tekintélyű szobrász tanárai biztatták, hogy jelentkezzen felvételi vizsgára. Nem tette meg, kötötte őt a szülőföld, megmaradt „őstehetség”-nek.

Az áttörés 1955-ben következett be: a Varsóban tartott V. Világ Ifjúsági Találkozón gyönyörűen faragott kürtjével elnyerte a képzőművészeti nagydíjat, és jutalmul vendégként vehetett részt a Moszkvában rendezett VIT-en. Egyre finomabbak változatosabbak lettek dobozai, tükrei, gyümölcstálai, kürtjei. A fa-, csont-, és szarufaragás technikájában egyre tökéletesedett. 1956-ban megkapta a Népművészet Mestere címet. 1976-ban önálló kiállítása volt a Nemzeti Galériában, ami csalódást keltett a művészben, mivel nem hittek szobrászati tehetségében. Tevékenységével nagymértékben hozzájárult Tab kulturális életének fellendítéséhez, a hagyományápoláshoz. 1981-ben „Tab Nagyközségért”, 1992-ben „Tab városért” emlékplakettet kapott. 1992-ben „Somogyért” kitüntető díjat, és „Tab város Díszpolgára” kitüntetést kapott. Megbecsülése jeléül állandó kiállítást nyitottak műveiből a Tabi Galériában. A Magyar Televízió „A faszobrász magányossága” címmel portréfilmet mutatott be róla. 1998. január 25-én hunyt el a szülővárosában.

Nagy Ferenc főbb kitüntetései

1955 – A Varsói Világifjúság Találkozó Művészeti Nagydíja
1956 – A Népművészet Mestere cím
1958 – Kapoli Emlékdíj
1967 – I. díj a Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár pályázatán,
1967 – II. díj az id. Kapoli Antal Országos Fafaragó Pályázaton
1968 – III. díj az id. Kapoli Antal Országos Fafaragó Pályázaton
1969 – II. díj az id. Kapoli Antal Országos Fafaragó Pályázaton
1970 – Kapoli Emlékdíj
1972 – I. díj az id. Kapoli Antal Országos Fafaragó Pályázaton
1974 – I. díj az id. Kapoli Antal Országos Fafaragó Pályázaton
1978 – A Munka Érdemrend Bronz fokozata
• 1981 – A Tab Nagyközségi Közös Tanács Emlékérme
1983 – A Somogy Megyei Tanács V. B. Művészeti Díja,
1983 – I. díj az id. Kapoli Antal Országos Fafaragó Pályázaton,
1983 – A Népi Iparművészeti Tanács 30. évfordulójának emlékplakettje
1986 – Szocialista Kultúráért kitüntető jelvény
1990 – Somogy Megye Elismerő oklevele
1994 – A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje
1998 – Somogyért Kitüntető Díj
1998 – Tab Város Díszpolgára
2005 – posztumusz Magyar Örökség Díj