Ezen a nyáron a gyermekrészleg által szervezett Bagolytanoda táborban tizenhárom 3. – 6. osztályos kisgyermek vett rész július 24. és 28. között. Az előző évtől eltérően most anyagi pályázati forrás nem állt rendelkezésre, így a tábor költségtérítéses volt. Ennek ellenére 7 elégedett, visszatérő táborozó jelentkezett, akik az előző évben is Bagolytanodások voltak.
A programok fő célja a játékos tanulás volt. A játékokon keresztül új információkat szerezhettek a gyerekek, bővíthették tudásukat, illetve a már meglévő ismereteiket feleleveníthették, átismételhették. Minden nap más-más témával készültem, 4 alkalommal vendégelőadó segített a programot változatossá tenni.
A kép alatt részletesebb beszámoló olvasható a programokról.
A képre kattintva a Facebook oldalunkon található bejegyzésünket érheti el, ahol több fényképet is láthat a táborról.
Hétfőn egy rövid bemutatkozás után rögtön a játszótérre mentünk, hogy jobban összekovácsolódjon a társaság. Miután kimozogták magukat, névtáblákat készítettünk. Ezt három magyar találmánnyal (gyufa, Rubik kocka, golyóstoll) kapcsolatos rövid párosítós játék követte, és további magyar találmányokról beszélgettünk. Ezután a kilenc magyar kutyafajta nevét rejtő keresztrejtvényt megfejtve a hungarikumokról társalogtunk, a gyerekek csapatmunkában nagyon sokat felsoroltak a 87 hungarikum közül. Egy gyors számolós rejtvény megoldásaként pedig a teqballról, mint hungarikum magyar sportágról is beszélgettünk. Délután a témához kapcsolódóan akasztófás játékot játszottunk, azokat a hungarikumokat vettük sorra, amik délelőtt nem kerültek szóba. Másik programunk a kézműveskedés volt, régi CD-ből poháralátéteket készítettünk. Ehhez kétféle technikát alkalmaztunk: lehetett dolgozni szalvétatechnikával, a kreatívabbak pedig akrilfestékkel is díszíthették. (Az elkészült alkotásokat szerdán lakkfestéssel vízállóra festettük.)
Kedd délelőtt vidám hangulatú „Suttogó kispostás” és „Ki, hol, mikor, mit csinált?” játékokkal indítottuk a napot. Ezután Varga Sarolta, Saci néni a Zöld Követ Egyesület munkatársaként az újrahasznosításról, a szelektív hulladékgyűjtésről beszélgetett a gyerekekkel, akik aztán a szemét szelektálását a hulladékhorgász játékban gyakorolhatták. Délután két csapatban kincskereső vadászatot játszottunk. A keresés során változatos feladatokat kellett megoldania a két csapatnak: titkosírás megfejtése, szavakat rejtő kép, keresztrejtvény, könyvkeresés, szókereső, és képes szórejtvény is volt a feladatok között, a kincs helyét jelölő összevágott térképet pedig egy számzáras lakattal nyitható ládikó rejtette. A csapatok eltérő gyorsasággal haladtak, de mindegyik ügyesen vette az akadályokat, és ráleltek a megérdemelt jutalmakra (pattogó kislabdákra és csokikra). A nap zárásaként régi tájszólásos szavakat kellett a gyerekeknek köznyelvi szavakra fordítani, például a csollány vagy a szuttyog könnyebben ment, de a csetres, a pereputty, vagy a véndő gondolkodóba ejtette őket.
Szerdán egy kicsit újragondoltam az ország-város játékot, a klasszikus kategóriákat átvariáltuk, így 10 kategóriában kellett szavakat gyűjteni a csapatoknak: földrajzi név (ország, város, megye), fiú, lány, növény, állat, tárgy / étel, sport / társasjáték / közlekedési eszköz, híres ember (elfogadtunk zenekarokat, videósokat is), online világ (applikáció, játék, játékszereplő), könyv- / meseszereplő. Még be sem fejeztük a játékot, mikor megérkezett hozzánk az Országos Gyermekmentő Szolgálat által működtetett Safer Internet Program keretében Nagy Imre oktató, programozó. Ő először egy ismerkedős játékkal kezdett: mindenki írt magáról 3 tulajdonságot kis papírokra, a cetliket egy kupacba raktuk, utána ki kellett találnunk, hogy ki írta magáról. Jókat nevettünk, néha nem is volt egyszerű a feladat, amivel arra próbálta felhívni a gyerekek figyelmét, hogy egy-egy mondat alapján milyen nehéz is megismernünk valakit az online világban, ha még így személyesen, nagyjából ismerve és látva egymást is vannak nehézségek. Ezután beszélgetett a gyerekekkel a digitális világról a „Legyél az internet ásza!2 program témáit érintve, például a megosztás előtti mérlegelésről, az adataink védelméről, az online viselkedésről. A délelőtt zárásaként egy kicsit bevezette a gyerekeket a programozás világába, ami nagyon kreatív tevékenység, ugyanakkor a logikus gondolkodásra nagy szükség van hozzá, hiszen a gépnek minden egyes feladatot meg kell adnunk a megfelelő sorrendben, hogy azt csinálja, amit mi szeretnénk. A délutáni pihenés után először folytattuk az ország-város játékot, majd emojikkal leírt könyv- és mesecímeket kellett megfejteniük a gyerekeknek.
Csütörtökön frizbi és kerti földbe szúrható napelemes lámpa segítségével karikadobálós játékot játszottunk az udvaron, a gyerekek kitartóan próbálkoztak, nem is volt olyan egyszerű a feladat. Aztán megérkezett a helyi rendőrségről Lutor Tamás, aki a gyalogos és a kerékpáros közlekedésről, valamint a bicikli kötelező tartozékairól beszélgetett a gyerekekkel, majd türelmesen válaszolt az egyéb rendőrséggel kapcsolatos sok más kérdésre is. Ezután a könyvtár körül sorversenyt játszottunk. Három csapatban több körben is próbálkoztak, időnként változtatva a játékosok sorrendjén, hogy minél rövidebb idő alatt teljesítsék a feladatot. A sok futkározás után még tekéztünk is kicsit, majd délután lementünk a játszótérre, hogy még többet mozoghassanak.
Pénteken reggel a buszállomáson találkoztunk, és a zsúfolt busszal Siófokra utaztunk. A Sió csatorna partján – a vízben úszkáló halakat fürkészve és egy macskacsalád visszhangzó nyávogását hallgatva – lesétáltunk a vitorláskikötőbe, ahol Bodó Iván halászati szakmérnök, író és költő várt bennünket. A Balaton partján, gyönyörű – bár elég szeles – környezetben beszélgetett a gyerekekkel a tó történetéről és az 1956 óta működő viharjelzésről. Mesélt a ma is zajló, a limnológiai kutatás (az édesvizek komplex, azaz fizikai, kémiai és biológiai kölcsönhatása által létrejövő rendszernek a vizsgálata) alá eső folyamatokról. Megmutatta a balatoni víz sajátosságait (ami lehet átlátszó vagy átlátszatlan), és kézbe fogva megismertük a leggyakoribb hínárfajtákat. Megnéztük a békés természetű és a ragadozó halak állkapcsát, és megtudtuk, hogy 4 hetes korukig egy étlapról esznek, főként bolharákokat, csak más-más időben. Végül versek alapján megismertük a balatoni halfajokat is. Ezen a napon óriás pizzaszeleteket ebédeltünk, majd elsétáltunk a Fő térre fagyizni. Ezután a siófoki könyvtárat fedezte fel a csapat, majd a Piroskával hazavonatoztunk. Útközben mindenki emléklapot és egy kis ajándékot vehetett át.
Az előző évhez hasonlóan a gyerekek az aktív részvételért újra gyűjthették a minden nap más-más színű bagoly-matricákat is. De minden napra jutott jutalom cukor vagy csoki is.
Köszönjük szépen a Százlépcsőnek a finom ebédeket! Edit néni, Laci bácsi és munkatársaik minden nap szeretettel, és persze finom és bőséges mennyiségű étellel várták az éhes társaságot.
Ezúton is köszönöm a szülőknek a bizalmat, hogy rám bízták a gyerekeket! A gyerekeknek pedig köszönöm, hogy ilyen érdeklődőek, aktívak, együttműködőek és fegyelmezettek voltak! Úgy érzem, hogy egy percig sem unatkoztunk és vidáman telt el az idő (ráadásul kütyük sem kellettek ahhoz, hogy elfoglaljuk magunkat).
Hálásan köszönöm az előadóknak, Varga Saroltának (Zöld Követ Egyesület), Nagy Imrének (Országos Gyermekmentő Szolgálat által működtetett Safer Internet Program), Lutor Tamásnak (Tabi Rendőrőrs főtörzszászlós) és Bodó Ivánnak a munkáját!
Köszönöm a közösségi szolgálatot teljesítő diákoknak, Kajcsa Krisztinek és Szabó Zolinak a hasznos segítséget!
Vörös Brigitta, gyermekkönyvtáros
